"Amikor a magyar nemzet oly sok
véráldozat árán, megpróbálta fel-
emelni a rabság sötét mélyéből,
a szabadságnak dicső zászlaját"
Karácsony ünnepén a harangok zugnak
Igaz messiásról üzenetet hoznak.
Boldogság tölti be az emberi sziveket,
Csak egy nemzet szivén vannak vérző sebek.
Mely a Szabadságért oly hüen sikra szált,
S a népek szent ügyéért feláldozta magát
S szent hitével együtt böszkén áll a vártán,
A szabadságért küzdő, vérző Magyarország.
Karácsony ünnepén, mint az igaz gyöngyek
De sok árva arcról hullnak most a könnyek.
Sok vérző Magyar sziv siratja kedvesét,
Kedves szüleiket, vagy árva gyermekét.
Vigasztald meg őket karácsonyi csillag,
Mostoha sorsokra hozzál áldó vigaszt.
És a szabadságnak hozd el szent hajnalát,
Hogy ne legyen rab, s árva, vérző Magyarország.
Messiásnak fénye gyógyitsd a sebeket,
Melyet a magyarra e mostoha sors ejtett.
S akik elestek dicsőn a hazáért,
A szivükben hittel az igaz szabadságért.
Adj csöndes pihenést ők hősi szivüknek
Emlékük őrizzék hosszu évtizedek.
S váljék mind valóra, mi volt szvük vágya.
Hogy legyen a magyarnak szabad karácsonya.
S kiket messze üzött a rabbá lett élet,
Karácsonyi csillag vezesd vissza őket.
Vezesd vissza őket, kedves otthonokba,
Hová vágyik mindég fájó szivök vissza.
Hol dicsősség élni boldogan, szabadon
De nem rabnak lenni idegen láncokon.
Óh, a e rabláncok egyszer széjjel hulnak,
Boldog karácsonya lessz a magyar honnak.
Karácsonyi csillag ragyogj ficsőn mindég,
Hirdesd itt e földön a szivek szeretetét.
Fénylő sugaraddal mindég mutass utat,
A vérző sziveknek, az elnyomottaknak.
Szeretet fényével ragyogd be a földet,
Hogy vége legyen egyszer e kinos könny özönnek,
Karácsonyi fénnyel áldd meg e szent hazát,
Hogy boldog legyen ujra vérző Magyarország.
Írta Szűcs Elemér, Kisszántó, 1956, December 25.
