Mikor megszülettem
E bünös világra.
Átölelt anyámnak
Szerető két karja.
Mindég féltve őrzött
Az életem során
S megtanultam e szót
"Kedves Édesanyám."
Tőlle tanultam meg
A legszebb imádságot,
Legyen azért neve
Mindörökre áldott.
Mindég a szeretet
Sugárzott orcáján,
Éreztem, hogy szeretsz
Kedves édes anyám.
Nem volt boldogabb
Senki a világon,
Mikor megfogadtam
Igaz tanitásod.
Megmutattad nékem
Hogy éljek igazán
Hálla azért néked
Kedves édesanyám.
De te mostmár nem tudsz
E földön szeretni,
Mert jóságos arcod
Sötét sírhant fedi.
Csak az vigasztal meg
A szivem mély bánatán,
Hogy viszontlátjuk egymást
Kedves édesanyám.
A tested künn pihen
A hideg sirnak ölén,
De a szereteted
Él a szivem mélyén.
Soha nem feledem
A szived jóságát,
Mellyel ugy szerettél
kedves édesanyám.
Mikor a fejfádra
Leborulok sirva,
Feltör a szivemből
Egy csöndes hállaima.
Isten nyugtassa meg
Tested halóporát,
Áldott legyen neved
"Kedves édesanyám"
Írta Szűcs Elemér, Kisszántó, 1949, Május 8.
