Mikor veled vagyok, mintha tavasz volna
Mintha minden virág csak én nékem nyillna.
S e nyilló virágok, mintha azt susognák?
Tégedet szeretni legnagyobb boldogság.
Tégedet szeretni, te kedves leányka:
Ez az én életem s szivem örök vágya.
Szeretni tégedet nyilló szép tavaszkor;
Szeretni tégedet szirmok hullásakor.
A nyilló virágok hamar elhervadnak,
Csak emlékét hagyják a boldog szép tavasznak,
De a szivek mélyén nyit egy csodás virág,
Amely örökké él egy egéssz életen át.
E szépséges virág: a szeretet virága,
Melyet nem hervaszt el az élet zugó árja.
S ha bár könnyeinkkel kell néha öntöznünk,
Annál szebben nyitik s tündököl minékünk.
Mikor vleed vagyok, oly boldog a szivem,
Mert te rajtad kivül, nélem senkim nincsen.
Te vagy a szivemnek örök szép reménye;
Te vagy az életem dicső szemefénye.
Te vagy tündöklő nap a szivemnek egén,
S ragyogó csillag az éltem éjjelén.
Te vagy itt e földön az őrzö angyalom,
A jóság szent fénye ragyog az arcodon.
Mikor veled vagyok, mint egy csodás álom
Melyeket álmodtam sok-sok éjszakákon;
Élő valóság lessz szivem tiszta vágya,
Hogy te legyél szivem örök virágszála.
Mikor veled vagyok sokkal szebb az élet
Mert azt szebbé teszi az igaz tiszta szived.
Amely igaz hittel hüen ezt dobogja,
"Légy hü mindhalálig" minden földi sorsba!
Írta Szűcs Elemér, Kisszántó, 1957, Február 17.
