Mily, csodásan szépek a tavasz virágai,
Mikor kinyillanak teljes szépségükben.
A kicsi bimbónak nyilló szirmaiban,
A boldog tavasznak szent hirnöke üzen.
A nyilló virágok hirdetik örökre,
Hogy hideg tél után jön a szép kikelet,
S a gyönge bimbókból virágok nyillanak
S örömmel töltik be az érző sziveket.
Az én éltemben is van egy csodás virág,
Amit ugy hivnak hogy, igaz szerelem.
Amely most még csak titkon nyilhatik,
De él örökké az árva szivemben.
Kit a szivem szeret olyan mint egy bimbó,
Bár még nem nyillot ki, még is csodásan szép.
Csönge még a szive de nagy a jósága,
Ő örök reményem e föld kerekén.
E rózsabimbóban csodásan remélem,
Bár ha még titkon is, de igaz tiszta szivvel.
Hogy e rózsabimbó kinyillik majd nékem,
Egy tavaszi estén igaz szerelemmel.
Óh, hogyha e bimbó egy csodás tavaszon,
Kinyillik majd szépen, mint egy csodás virág.
A tavaszi szellő elhozza majd nékem,
Gyöngéd szerelmének édes illatát.
Ő lessz a szivemnek legszebb virágszála,
Mely boldoggá teszi árva életem.
S szeretni fogom hüen mindhalálig,
Még akkor is, ha vérzik a szivem.
Írta Szűcs Elemér, Kisszántó, 1955, Május 15.
